Magyarországon a drogokról szóló társadalmi vita gyakran a félelem, az előítéletek és a moralizálás mentén zajlik. Ahelyett, hogy nyíltan beszélnénk a szerhasználat okairól, következményeiről és lehetséges megoldásairól, a téma sokszor tabunak számít.
Pedig a droghasználat nem csupán rendészeti kérdés. Szorosan összefügg a mentális egészséggel, a szegénységgel, a társadalmi kirekesztettséggel és a kilátástalansággal. A problémák elhallgatása azonban nem szünteti meg őket, csak láthatatlanná teszi őket. Több szakértő is arra figyelmeztet, hogy Magyarországon a szerhasználat és a függőségek kérdéséről továbbra sincs őszinte társadalmi párbeszéd.
A közbeszéd gyakran két véglet között mozog: az egyik oldal minden drogot démonizál, a másik leegyszerűsítve kezeli a kérdést. Eközben háttérbe szorulnak a megelőzés, az oktatás, az ártalomcsökkentés és a segítségnyújtás lehetőségei. Több elemző szerint a kizárólag büntetőjogi megközelítés önmagában nem képes kezelni a jelenséget.
A valódi kérdés nem az, hogy léteznek-e drogok Magyarországon, hanem az, hogy hajlandóak vagyunk-e őszintén beszélni róluk. Egy érettebb társadalom nem a problémák tagadására, hanem a tényeken alapuló párbeszédre és a hatékony megoldások keresésére épül.
A hallgatás nem stratégia. A közöny nem megoldás.